Eredeti:
David Bates. SPEAK GENTLY.
Speak gently; it is better far
To rule by love than fear;
Speak gently; let no harsh word mar
The good we may do here.
Speak gently to the little child;
Its love be sure to gain;
Teach it in accents soft and mild;
It may not long remain.
Speak gently to the young; for they
Will have enough to bear;
Pass through this life as best they may,
‘Tis full of anxious care.
Speak gently to the aged one,
Grieve not the care-worn heart;
Whose sands of life are nearly run,
Let such in peace depart.
Speak gently, kindly to the poor;
Let no harsh tone be heard:
They have enough they must endure,
Without an unkind word.
Speak gently to the erring; know
They must have toiled in vain;
Perchance unkindness made them so;
Oh, win them back again.
Speak gently; Love doth whisper low
The vows that true hearts bind,
And gently Friendship’s accents flow;
Affection’s voice is kind.
Speak gently ; ’tis a little thing
Dropped in the heart’s deep well;
The good, the joy, that it may bring,
Eternity shall tell.
Carroll parodisztikus átirata a Csodaország 5. fejezetében
‘Speak roughly to your little boy,
I beat him when he sneezes;
For he can thorougly enjoy
The pepper when he pleases!’
Chorus. Wow! wow! wow!
While the Duchess sang the second verse of the song, she kept tossing the baby violently up and down, and the poor little thing howled so, that Alice could hardly hear the words:
‘I speak severely to my boy,
I beat him when he sneezes; For he can thoroughly enjoy
The pepper when he pleases!’
Chrous: Wow! wow! wow!
Altay Margit fordításában (1927)
Tente baba, tente
Nesze ütleg, nesze!
A kar: (Amelyben a szakácsné és a pólyásgyerek is énekel.)
“Vau! Vau! Vau!”
Mialatt a hercegnő a dal második szakaszát énekelte, hevesen ringatta a kis gyermeket, úgy, hogy a szegény teremtés torka szakadtából olyan nagyot ordított, hogy Alice a nagy lármától alig értette a szavakat.
— Nesze, dajkálhatod egy darabig, ha tetszik! –mondta a hercegnő Alicenak, miközben odadobta neki a gyereket.
Juhász Andor fordítása (1929)
“Légy szigorú gyermekedhez,
Hogyha tüsszent, verd el.
Orrát nem a bors facsarja,
Csakis bosszant ezzel.”
Kar (amelynek tagjai a szakácsné és a baba): Úú, úú, úú!
A Hercegnő a második strófa alatt még erősebben rázta a babát, és a szegény kis gyermek annyira üvöltött, hogy Alisz alig értette a szavakat:
“Én így teszek: hogyha tüsszent,
Jól képen teremtem, A Babus a bors szagát így
Megszereti menten.”
Kar: Úú, úú, úú!
Kosztolányi Dezső fordítása (1935)
Tente baba, tente,
Ne bőgj, anya szentje,
Ne tüsszögj már, ne üvöltözz,
Odaváglak én a földhöz,
Adta teremtette.
A szakácsné ismételte az utolsó sort: Adta teremtette, s a pólyás annál jobban bömbölt. A hercegnő rázendített a második versszakra, a pólyást vadul le-föl hajigálta, az pedig úgy sikított, ahogy kifért a torkán. Évike alig hallotta az altatódalt.
Tente baba, tente,
Ordíts csendesen te,
Nézd csak hogy lobog a tűz bent,
Odakerül, aki tüsszent,
Adta teremtette.
A szakácsné megint rácsapta: Adta teremtette.
Szobotka Tibor fordítása (1958) átveszi Kosztolányiét, egyetlen változtatása, hogy az Évike nevet Alice-ra cseréli.
| Tente baba, tente, ne bőgj, anyja szentje, ne tüsszögj már, ne üvöltözz, odaváglak én a földhöz, adta teremtette. |
A szakácsné ismételte az utolsó sort: Adta teremtette, s a pólyás annál jobban bömbölt. A Hercegnő rázendített a második versszakra, a pólyást vadul le-föl hajigálta, az pedig úgy sikított, ahogy kifért a torkán. Alice alig hallotta az altatódalt.
| Tente baba, tente, ordíts csendesen, te, nézd csak, hogy lobog a tűz bent, odakerül, aki tüsszent, adta teremtette. |
Varró Dániel fordítása (2009)
A kisbabáddal ordítozz,
És vágd kupán, ha tüsszent —
Direkt a sodrodból kihoz,
Direkt halálra bosszant.
REFRÉN (amihez a szakácsnő és a kisbaba is csatlakozott) Oá, oá, oá!
Miközben a Baronesz a dal második versszakát énekelte, végig vadul rázta a kisbabát, és szegényke annyira bömbölt, hogy Aliz alig hallotta a szöveget:
Én kisbabámmal ordítok,
Kupán csapom, ha prüszköl —
Fel annyi borsot mit szipog?
Egy nagy pofon, mi, az köll?
REFRÉN Oá, oá, oá!
Szilágyi Anikó fordítása (2013)
“Hogyha tüsszent, üss rá nagyot,
Így bánj a bébiddel,
Tudja, hogy ezt nem állhatod,
Ezért teszi, hidd el.”
REFRÉN (Ahol a szakácsnő és a baba is bekapcsolódott.): “Oá! oá! oá!”
Miközben a Hercegnő a második versszakot énekelte, durván föl-földobta a babát, aki szegény úgy vonyított, hogy Aliz alig hallotta a szöveget:
“Azért érdemel a gyermek
Ilyen durva sorsot,
Mert ha épp úgy tartja kedve,
Bírja ő a borsot!”
REFRÉN: “Oá! oá! oá!”
László Noémi fordítása (2017)
Szigorral
fedd meg kisfiad,
fenyítsed,
hogyha tüsszög,
dagasztja kebled bősz harag,
de tudja, hogy leküzdöd.
