Lobster Quadrille

Mary Howitt. The Spider And The Fly

“Will you walk into my parlor?” said the spider to the fly;
“‘Tis the prettiest little parlor that ever you may spy.
The way into my parlor is up a winding stair,
And I have many curious things to show when you are there.”
“Oh no, no,” said the little fly; “to ask me is in vain,
For who goes up your winding stair can ne’er come down again.”

“I’m sure you must be weary, dear, with soaring up so high.
Well you rest upon my little bed?” said the spider to the fly.
“There are pretty curtains drawn around; the sheets are fine and thin,
And if you like to rest a while, I’ll snugly tuck you in!”
“Oh no, no,” said the little fly, “for I’ve often heard it said,
They never, never wake again who sleep upon your bed!”

Said the cunning spider to the fly: “Dear friend, what can I do
To prove the warm affection I’ve always felt for you?
I have within my pantry good store of all that’s nice;
I’m sure you’re very welcome – will you please to take a slice?”
“Oh no, no,” said the little fly; “kind sir, that cannot be:
I’ve heard what’s in your pantry, and I do not wish to see!”

“Sweet creature!” said the spider, “you’re witty and you’re wise;
How handsome are your gauzy wings; how brilliant are your eyes!
I have a little looking-glass upon my parlor shelf;
If you’d step in one moment, dear, you shall behold yourself.”
“I thank you, gentle sir,” she said, “for what you’re pleased to say,
And, bidding you good morning now, I’ll call another day.”

The spider turned him round about, and went into his den,
For well he knew the silly fly would soon come back again:
So he wove a subtle web in a little corner sly,
And set his table ready to dine upon the fly;
Then came out to his door again and merrily did sing:
“Come hither, hither, pretty fly, with pearl and silver wing;
Your robes are green and purple; there’s a crest upon your head;
Your eyes are like diamond bright, but mine are dull as lead!”

Alas, alas! how very soon this silly little fly,
Hearing his wily, flattering words, came slowly flitting by;
With buzzing wings she hung aloft, then near and nearer grew,
Thinking only of her brilliant eyes and green and purple hue,
Thinking only of her crested head. Poor, foolish thing! at last
Up jumped the cunning spider, and fiercely held her fast;
He dragged her up his winding stair, into the dismal den –
Within his little parlor – but she ne’er came out again!

And now, dear little children, who may this story read,
To idle, silly flattering words I pray you ne’er give heed;
Unto an evil counselor close heart and ear and eye,
And take a lesson from this tale of the spider and the fly.

Carroll parodisztikus átirata

The Lobster Quadrille (The Mock Turtle’s Song)

So they began solemnly dancing round and round Alice, every now and then treading on her toes when they passed too close, and waving their forepaws to mark the time, while the Mock Turtle sang this, very slowly and sadly:—

 ‘“Will you walk a little faster?” said a whiting to a snail.
 “There’s a porpoise close behind us, and he’s treading on my tail.

 See how eagerly the lobsters and the turtles all advance!
 They are waiting on the shingle—will you come and join the dance?

 Will you, won’t you, will you, won’t you, will you join the dance?
 Will you, won’t you, will you, won’t you, won’t you join the dance?

 “You can really have no notion how delightful it will be
 When they take us up and throw us, with the lobsters, out to sea!”
  But the snail replied “Too far, too far!” and gave a look askance—
 Said he thanked the whiting kindly, but he would not join the dance.

 Would not, could not, would not, could not, would not join the dance.
 Would not, could not, would not, could not, could not join the dance.

 ‘“What matters it how far we go?” his scaly friend replied.
 “There is another shore, you know, upon the other side.
 The further off from England the nearer is to France—
 Then turn not pale, beloved snail, but come and join the dance.

 Will you, won’t you, will you, won’t you, will you join the dance?
 Will you, won’t you, will you, won’t you, won’t you join the dance?”’ 

Altay Margit fordítása (1927)

Aztán elkezdtek ünnepélyesen körbe táncolni Alice körül; néha, ha nagyon közelébe értek, a lábára is tiportak és a hamis teknősbéka nagyon lassan és szomorúan énekelte.

“Kis csigához szól a harcsa: Kissé gyorsabban járjál!
Láthatod, hogy a sok teknős és a rák már reánk vár.
Mögöttünk egy sündisznócska rá is lép a farkomra,
Siess, siess! minket várnak itt a parton a táncra.
Nem akarsz hát, nem akarsz hát, akarsz jönni a táncra?
Nem akarsz hát, nem akarsz hát, akarsz jönni a táncra?”
“Nem tudod te elképzelni ott mily gyönyörök várnak!
Amikor a rákkal együtt neki megyünk az árnak!
De a Csiga az nem bízik: félek mélyen belerántsz!
Nekem bíz az nem tetszene, nekem nem kell olyan tánc!”
Nem szép, nem jó s nem is helyes! Nekem nem kell ilyen tánc!
Nem szép, nem jó s nem is helyes! Nekem nem kell ilyen tánc!”
Most a harcsa ellenkezik: Csiga! Ne légy oly gyáva,
Mért ne jönnél te is velünk, be a tenger árjába
Ha e parttól eltévednél, majd találsz egy másikat!
Ne légy bamba, kedves csiga, s táncolj velünk táncokat.
Nem akarsz hát, nem akarsz hát, akarsz jönni a táncra!?
Nem akarsz hát, nem akarsz hát, akarsz jönni a táncra!?”

Juhász Andor fordítása (1929)

Nagyon ünnepélyesen körültáncolták Aliszt, néha-néha, ha túl közel mentek el mellette, a lábára is hágtak. Elülső patájukkal a taktust ütötték és közben a hamis teknősbéka nagyon lassan és nagyon szomorúan énekelte a következő dalt:

Rajta gyorsan! Gyere bátran!- szólt a fogas a csigának,
Sokan jönnek még utánunk, mindjárt a farkunkra hágnak.
Máris itt a vízikígyó, hemzseg a part, látod ott ni!
Csiga-biga gyere velem, gyere velem táncot ropni!
Jössz-e, nem jössz, jössz-e, nem jössz, jössz-e velem táncot ropni?
Jössz-e, nem jössz, jössz-e, nem jössz, jössz-e velem táncot ropni?
Nem is tudod, milyen jó lesz, milyen pompás, mily remek,
Ha a partról hűs habokba belevetnek tégedet!
De a Csiga félresandít: -Nem vagyok én a víz híve,
Nem is leszek, amíg élek! Nem megyek én be a vízbe.
Nem leszek én, nem vagyok én, nem leszek én a víz híve!

Kosztolányi Dezső fordítása (1935)

Kézen fogták egymást, lassan, ünnepélyesen táncolni kezdtek. Közben néhányszor rá-ráléptek Évike lábára. Elülső lábukkal az ütemet verték. A Tengeri Herkentyű lassan, bánatosan rázendített:

Egyedem-begyedem
Tengertánc,
Hajdú sógor,
Mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy csupasz
Verebet.
Én ángyomat kiáltom,
Vaspálcámat kongatom.
King-kong konga-tom —
Kácki tolvaj, te vagy, te.

Egyedem-begyedem
Bakkecske,
Hová való,
Menyecske?
Szántóföldre
Ugrálni,
Békalyukba
Bújkálni.
Állj mán Fodor mán
Ecki-becki-Tengerecky Pál.

Egyedem-begyedem
Cin-Cimbe
Áber fáber
Domine
Ékusz-pókusz
Kandalékusz
Ákom-bákom
Koákrákom, buff.

Kosztolányi Dezső és Szobotka Tibor fordítása (1958)

Közben néhányszor rá-ráléptek Alice lábára, amikor éppen arra keringtek. Elülső lábukkal az ütemet verték. Az Ál-Teknőc lassan, bánatosan rázendített :

Édes Csiga, szedje lábát! Letiporja farkamat
– szól a Keszeg – az a Delfin, aki mögöttünk halad.

Lám, a Homár meg a Teknőc kinn vár már a fövenyen,
ugye, ön is táncol egyet mivelünk majd odalenn?

Nemde, ugye? Nemde, ugye? Ön is táncol odalenn?
Ugye, nemde? Ugye, nemde? Táncol kinn a fövenyen?

Fogalma sincs, milyen jó lesz, mihelyt egyszer kijutunk,
beleugrunk a tengerbe, fickándozunk, mulatunk!

Szól a Csiga: Nagy út kérem! Ferdén pislant szeme: nem!
Jólesik a meghívás, de nem táncol a fövenyen.

Ő ugyan nem, ő bizony nem, nem táncol a fövenyen,
ő bizony nem, ő ugyan nem, nem táncol ő odalenn!

Ej, lári-fári – így szól a pikkelyes barát -,
van közelebb part, hogyha kell, van föveny odaát.

Ha messzi tán a brit part, közel a francia,
sebaj, majd együtt járjuk, jöjjön, édes Csiga!

Ugye, nemde, nemde, ugye, nem marad már idelenn?
Ugye, nemde, nemde, ugye, táncol már a fövenyen?

Varró Dániel fordítása (2009)

Így hát elkezdtek ünnepélyesen körbe-körbe táncolni Aliz körül, néha ráhágtak a lábára, amikor túl közel mentek el mellette, a mellső mancsukkal vezényeltek, miközben a Hamis Teknősbéka ezt énekelte nagyon lassan és szomorúan:

„Tudna fürgébb lenni, kérem?” szólt a csigához a hekk,
„Lökdösődik itt a vidra, az nyom önnek egyre, nyekk.
Sorban állnak, látja, mind a rákok és a sprotnik ott,
Volna kedve csatlakozni, egy kis táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?”

„Nincs fogalma önnek arról, hogy milyen csodálatos
Mint hering a sós habokba lenni eldobálva!” „Nos,
Hogyha minket messze eldob, el ki minket dobni fog…”
Mond a csiga, nem megy akkor, kösz, de táncot ropni, hopp.
Kösz, de mégse, kösz, de mégse menne táncot ropni, hopp,
Kösz, de mégse, kösz, de mégse menne táncot ropni, hopp.

„Mit jelent a messze? Kérem, vállalok garanciát,
Hogy a túlparton közelnek hívják azt a franciák.
Mert a helyzet onnan nézve lényegében fordított”
Szólt a hekk, „hát volna nemde kedve táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?
Volna nemde, volna nemde kedve táncot ropni, hopp?”

Szilágyi Anikó fordítása (2013)

„Szaporázd már jobban, csigám!” –kiabált a tőkehal,
„Nem szeretem, ha egy polip rám lép, s ezzel megzavar.
Nézd csak, milyen buzgón táncol mind a teknős s a homár!
Most megálltak ott a murván — Mire vársz még, gyere már!
Mire vársz még, mire vársz még, ugyan, gyere már!
Mire vársz még, mire vársz még, ugyan, gyere már!”

„Fogalmad sincs mily jó érzés, mikor hozzád penderül
Buzgó párod, megfog, eldob, s csigatested elrepül!”
Ám a csiga úgy gondolta, így is pompás ez a bál,
“Messze van az!”– ennyit szólt csak, s úgy föntött még
hezitál.
Még egy kissé, még egy kissé, kissé hezitál.                                                                     Még egy kissé, még egy kissé, kissé hezitál.

„Mit számít, hogy milyen messze!” –felelt rá a jóbarát,
“Ott van az, csak nem látod a partunk túlsó oldalát.
Francia- és Angolhon közt bizony keskeny a határ,
Ne aggódj hát, kedves csigám, legyen merszed, gyere már!
Mire vársz még, mire vársz még, ugyan, gyere már!
Mire vársz még, mire vársz még, ugyan, gyere már!”

***