{"id":329,"date":"2017-05-26T23:15:24","date_gmt":"2017-05-26T23:15:24","guid":{"rendered":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/?page_id=329"},"modified":"2017-05-29T18:32:58","modified_gmt":"2017-05-29T18:32:58","slug":"kosztolanyi-szobotka-1958","status":"publish","type":"page","link":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/sample-page\/mad-tea-party\/kosztolanyi-szobotka-1958\/","title":{"rendered":"1958, Kosztol\u00e1nyi – Szobotka."},"content":{"rendered":"\n\n\n
\n

Lewis Carroll. Alice Csodaorsz\u00e1gban. <\/em><\/a><\/strong><\/h4>\n

Ford. Kosztol\u00e1nyi Dezs\u0151 \u00e9s Szobotka Tibor. Budapest: M\u00f3ra, 1958.<\/strong><\/h4>\n

 <\/p>\n

Hetedik fejezet <\/strong><\/p>\n

Bolondok uzsonn\u00e1ja<\/em><\/strong><\/p>\n

K\u00fcnn a h\u00e1z el\u0151tt, a fa \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban ter\u00edtett asztal. Ott \u00fclt \u00c1prilis Bolondja meg a Kalapos, \u00e9s te\u00e1zott. Kettej\u00fck k\u00f6z\u00f6tt egy mormota szuny\u00f3k\u00e1lt. \u00c1prilis Bolondja meg a Kalapos r\u00e1k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt, mint valami p\u00e1rn\u00e1ra, s a feje f\u00f6l\u00f6tt besz\u00e9lgetett.<\/p>\n

“H\u0171, de rossz lehet ennek a szeg\u00e9ny Mormot\u00e1nak – gondolta Alice. – M\u00e9g szerencse, hogy alszik, \u00e9s nem \u00e9rzi.”<\/p>\n

Az asztal hossz\u00fa volt, de az\u00e9rt mindh\u00e1rman az egyik sark\u00e1n szorongtak.<\/p>\n

– Nincs hely, nincs hely – ki\u00e1ltozt\u00e1k, amikor megpillantott\u00e1k Alice-t.<\/p>\n

– Dehogyis nincs – m\u00e9ltatlankodott Alice, s le\u00fclt egy sz\u00e9kre az asztal v\u00e9g\u00e9n.<\/p>\n

– Igy\u00e1l egy kis bort – k\u00edn\u00e1lgatta \u0151t ny\u00e1jasan \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

Alice keresg\u00e9lt az asztalon, de nem tal\u00e1lt m\u00e1st, csak te\u00e1t.<\/p>\n

– Nincs is bor – sz\u00f3lt.<\/p>\n

– Nincs bizony – mondta \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

– Nem illik azt k\u00edn\u00e1lni, ami nincs – jegyezte meg Alice m\u00e9rgesen.<\/p>\n

– Nem illik le\u00fclni sem annak, aki nincs megh\u00edva – mondta \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

– Nem tudtam, hogy ez csak a maguk asztala – felelte Alice. – T\u00f6bbnek van ter\u00edtve, mint h\u00e1romnak.<\/p>\n

– De k\u00f3cos a hajad – mondta a Kalapos, aki eddig csak k\u00edv\u00e1ncsian f\u00fcrk\u00e9szte Alice-t, s most sz\u00f3lalt meg el\u0151sz\u00f6r.<\/p>\n

– Nem illik m\u00e1st megsz\u00f3lni – figyelmeztette Alice haragosan. – Nagy neveletlens\u00e9gre vall.<\/p>\n

A Kalapos erre \u00f3ri\u00e1si szemeket meresztett, s csak ennyit mondott:<\/p>\n

– Mi a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g a holl\u00f3 meg az \u00edr\u00f3asztal k\u00f6z\u00f6tt?<\/p>\n

“Jaj, de nagyszer\u0171!” – gondolta Alice, mert szerette a tal\u00e1l\u00f3s k\u00e9rd\u00e9seket. – Mindj\u00e1rt kital\u00e1lom – mondta hangosan.<\/p>\n

– Azt gondolod? – k\u00e9rdezte \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

– Azt.<\/p>\n

– H\u00e1t akkor mondd azt, amit gondolsz.<\/p>\n

– \u00c9n azt gondolom, amit mondok – hebegte Alice. – A kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt nincs semmi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g.<\/p>\n

– Dehogyis nincs – pattogott a Kalapos. – Hiszen akkor \u00e9pp\u00fagy mondhatn\u00e1m: Azt l\u00e1tom, amit iszom<\/em>, vagy: Azt iszom, amit l\u00e1tok.<\/em><\/p>\n

– S\u0151t mindegy lenne – t\u00f3d\u00edtotta \u00c1prilis Bolondja – ez: Azt szeretem, amit kapok<\/em>, vagy ez: Azt kapok, amit szeretek<\/em>.<\/p>\n

– Meg egyform\u00e1n mondhatn\u00e1m – d\u00fcnny\u00f6g\u00f6tt a Mormota \u00e1lm\u00e1ban: – Akkor alszom, ha \u00e9lek<\/em>, vagy: Akkor \u00e9lek, ha alszom<\/em>.<\/p>\n

– No, te val\u00f3ban csak akkor \u00e9lsz, ha alszol – nevetett a Kalapos.<\/p>\n

Itt a besz\u00e9lget\u00e9s megfeneklett, s az eg\u00e9sz t\u00e1rsas\u00e1g elhallgatott. Alice k\u00f6zben azon t\u00f6rte a fej\u00e9t, mi a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g a holl\u00f3 \u00e9s az \u00edr\u00f3asztal k\u00f6z\u00f6tt, de nemigen tudta kis\u00fctni.<\/p>\n

A Kalapos sz\u00f3lalt meg el\u0151sz\u00f6r:<\/p>\n

– H\u00e1nyadika is van ma? – k\u00e9rdezte Alice-t\u0151l.<\/p>\n

Kih\u00fazta zseb\u00f3r\u00e1j\u00e1t, nyugtalanul n\u00e9zegette, azt\u00e1n megr\u00e1zta, \u00e9s a f\u00fcl\u00e9hez nyomta.<\/p>\n

Alice gondolkozott egy kicsit, azt\u00e1n kib\u00f6kte:<\/p>\n

– Negyedike.<\/p>\n

– Akkor az \u00f3r\u00e1m k\u00e9t napot k\u00e9sik – s\u00f3hajtott a Kalapos. – L\u00e1tod, mondtam, hogy ne vajazd be a kereket – f\u00f6rmedt r\u00e1 \u00c1prilis Bolondj\u00e1ra.<\/p>\n

– Eg\u00e9szen friss vaj volt – menteget\u0151z\u00f6tt \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

– Igen, de az\u00e9rt n\u00e9h\u00e1ny keny\u00e9rmorzsa is bel\u00e9ker\u00fclt – d\u00f6rm\u00f6g\u00f6tt a Kalapos. – Nyilv\u00e1n a keny\u00e9rv\u00e1g\u00f3 k\u00e9ssel kented a vajat.<\/p>\n

\u00c1prilis Bolondja vizsg\u00e1lgatta az \u00f3r\u00e1t, elkomorodott, azt\u00e1n beledugta a te\u00e1scs\u00e9sz\u00e9be, \u00fajra megn\u00e9zte, de semmi egy\u00e9b nem jutott az esz\u00e9be, csak az, amit m\u00e1r mondott:<\/p>\n

– Eg\u00e9szen friss vaj volt.<\/p>\n

Alice \u00c1prilis Bolondja v\u00e1lla f\u00f6l\u00f6tt k\u00edv\u00e1ncsian kandik\u00e1lt az \u00f3r\u00e1ra.<\/p>\n

– Jaj, de fura egy \u00f3ra – mondotta. – A napokat mutatja, de a perceket meg az \u00f3r\u00e1kat nem.<\/p>\n

– H\u00e1t azt\u00e1n – okoskodott a Kalapos -, a te \u00f3r\u00e1d tal\u00e1n mutatja az \u00e9veket ?<\/p>\n

– Dehogyis mutatja – v\u00e1gta r\u00e1 Alice. – Hiszen egy \u00e9v az nagyon hossz\u00fa, s akkor egy teljes \u00e9vig egy\u00e1ltal\u00e1n nem kellene j\u00e1rnia.<\/p>\n

– No \u00e9s az \u00e9n \u00f3r\u00e1m tal\u00e1n j\u00e1r? – k\u00e9rdezte a Kalapos.<\/p>\n

Alice most m\u00e1r igaz\u00e1n nem tudta, h\u00e1nyat \u00fct\u00f6tt az \u00f3ra. A Kalapos megjegyz\u00e9s\u00e9nek l\u00e1tsz\u00f3lag semmi \u00e9rtelme sem volt, ugyanakkor m\u00e9gis angolul hangzott.<\/p>\n

– Egy \u00e1rva sz\u00f3t sem \u00e9rtek az eg\u00e9szb\u0151l – vallotta be Alice pironkodva.<\/p>\n

– A Mormota megint elaludt – ugrott f\u00f6l a Kalapos, s egy kis forr\u00f3 te\u00e1t loccsintott az orr\u00e1ra.<\/p>\n

A Mormota t\u00fcrelmetlen\u00fcl megr\u00e1zta a fej\u00e9t. Szem\u00e9t f\u00f6l se nyitva, ezt mondotta:<\/p>\n

– Persze, persze. Magam is \u00e9ppen ezt akartam mondani.<\/p>\n

– No, kital\u00e1ltad-e m\u00e1r, mi a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g a holl\u00f3 meg az \u00edr\u00f3asztal k\u00f6zt? – vallatta Alice-t a Kalapos.<\/p>\n

– Nem. Tess\u00e9k megmondani – k\u00e9rlelte.<\/p>\n

– Nekem halv\u00e1ny sejtelmem sincs r\u00f3la – felelte a Kalapos.<\/p>\n

– Nekem se – mondotta \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

Alice f\u00e1radtan f\u00f6ls\u00f3hajtott:<\/p>\n

– H\u00e1t nem sajn\u00e1lj\u00e1k az id\u0151t ilyen ostobas\u00e1gokra pazarolni – m\u00e9ltatlankodott. – Olyan tal\u00e1l\u00f3s k\u00e9rd\u00e9st tesznek f\u00f6l, amelyikre nincs is v\u00e1lasz.<\/p>\n

– Mi\u00e9rt sajn\u00e1ln\u00f3k az Id\u0151t? – ellenkezett a Kalapos. – Hiszen az Id\u0151 nem beteg.<\/p>\n

– Nem \u00e9rtem – jegyezte meg Alice.<\/p>\n

– H\u00e1t persze hogy nem \u00e9rted – v\u00e1gott szav\u00e1ba a Kalapos megvet\u0151 fejmozdulattal. – Mert hiszen te biztosan nem besz\u00e9lgett\u00e9l m\u00e9g az Id\u0151vel, nekem pedig j\u00f3 bar\u00e1tom.<\/p>\n

– \u00c9n csakugyan nem besz\u00e9ltem vele – felelte Alice \u00f3vatosan -, de j\u00f3l ki tudom verni, amikor zen\u00e9t tanulok.<\/p>\n

– \u00d3, h\u00e1t akkor mindent \u00e9rtek – mondta a Kalapos. – Mert azt az Id\u0151 nem \u00e1llja. Ha viszont nem \u00fctn\u00e9d, hanem j\u00f3ba lenn\u00e9l vele, kezes szolg\u00e1d volna, s eligaz\u00edtan\u00e1 az \u00f3r\u00e1t. Tegy\u00fck fel p\u00e9ld\u00e1ul, hogy reggel nyolc \u00f3ra van, s kezd\u0151dik a tan\u00edt\u00e1s. Nos, egyebet sem kell tenned, csak k\u00e9t sz\u00f3t s\u00fagnod az Id\u0151 f\u00fcl\u00e9be, s m\u00e1ris fordult egyet az \u00f3ra, azt\u00e1n \u00edziben f\u00e9l egyet mutat: eb\u00e9did\u0151t.<\/p>\n

– Ez csakugyan remek volna – kacagott Alice, s azt\u00e1n elgondolkozva tette hozz\u00e1: – De h\u00e1tha m\u00e9g nem voln\u00e9k akkor \u00e9hes?<\/p>\n

– Annyi baj legyen. Akkor addig marad f\u00e9l egy, am\u00edg meg nem \u00e9hezel.<\/p>\n

– T\u00e1n maga \u00edgy tesz az Id\u0151vel? – k\u00e9rdezte Alice.<\/p>\n

– Nem – r\u00e1zta fej\u00e9t b\u00fasan a Kalapos. – Mi nem vagyunk besz\u00e9l\u0151 viszonyban egym\u00e1ssal. \u00d6sszeveszt\u00fcnk. Most \u00e1prilis elsej\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt. \u00c9ppen aznap, amikor szeg\u00e9ny cimbor\u00e1m megbolondult – mutatott a te\u00e1skanal\u00e1val \u00c1prilis Bolondj\u00e1ra. – Akkor a Kir\u00e1lyn\u0151n\u00e9l nagy hangverseny volt. Nekem kellett \u00e9nekelni ezt a dalt:<\/p>\n\n\n\n
Libbenj-lebbenj, denev\u00e9r!
\nNincsen messze m\u00e1r a c\u00e9l. <\/em><\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>\n

– Ismered ezt a dalt ?<\/p>\n

– Mintha m\u00e1r hallottam volna.<\/p>\n

– V\u00e1rj csak, \u00edgy megy tov\u00e1bb:<\/p>\n\n\n\n
Nagyot koppansz a falon,
\nbunk\u00f3 n\u0151 az orrodon. <\/em><\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>\n

Erre a Mormota kiss\u00e9 f\u00f6lneszelt, s f\u00e9l\u00e1lomban dudor\u00e1szni kezdte:<\/p>\n

– Libbenj-lebbenj, denev\u00e9r. – S mindaddig dudor\u00e1szta, am\u00edg j\u00f3l oldalba nem b\u00f6kt\u00e9k.<\/p>\n

– No, sz\u00f3val, alig \u00e9rtem az els\u0151 versszak v\u00e9g\u00e9re – folytatta a Kalapos -, amikor a Kir\u00e1lyn\u0151 f\u00f6lugrott, \u00e9s elki\u00e1ltotta mag\u00e1t: “Ez sose v\u00e1g be id\u0151re. Nem tartja meg az \u00fctemet. \u00dcss\u00e9tek le a fej\u00e9t.”<\/p>\n

– Borzaszt\u00f3 – fakadt ki Alice.<\/p>\n

– Az\u00f3ta haragszik r\u00e1m az Id\u0151 – b\u00f3logatott a Kalapos. – Meg nem tenne t\u00f6bbet semmit a kedvem\u00e9rt. Az \u00f3r\u00e1m mindig hatot mutat.<\/p>\n

Alice fej\u00e9ben derengeni kezdett valami.<\/p>\n

– Ez\u00e9rt van itt az asztal uzsonn\u00e1hoz ter\u00edtve ? – k\u00e9rdezte.<\/p>\n

– \u00dagy van, \u00fagy van – s\u00f3hajtotta a Kalapos -, n\u00e1lunk minden id\u0151 uzsonnaid\u0151, id\u0151nk sincs k\u00f6zben elmosogatni.<\/p>\n

– Sz\u00f3val egyik ter\u00edt\u00e9kt\u0151l a m\u00e1sikhoz vonulnak? – k\u00e9rdezte Alice.<\/p>\n

– \u00dagy bizony, m\u00e9gpedig mihelyt bepiszk\u00edtottuk a cs\u00e9sz\u00e9inket.<\/p>\n

– De mi lesz, amikor a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rnek ? – kock\u00e1ztatta meg Alice.<\/p>\n

– Besz\u00e9lj\u00fcnk m\u00e1sr\u00f3l – \u00e1s\u00edtott \u00c1prilis Bolondja. – Unom. Azt aj\u00e1nlom, hogy ez a kis kisasszony mes\u00e9ljen most nek\u00fcnk valamit.<\/p>\n

– Jaj, \u00e9n nem tudok mes\u00e9lni – sz\u00f3lt Alice f\u00e9l\u00e9nken.<\/p>\n

– Akkor mes\u00e9ljen a Mormota – ki\u00e1ltott a k\u00e9t j\u00f3pipa. – Mormota, \u00e9bredj! – S b\u00f6kd\u00f6st\u00e9k jobbr\u00f3l is, balr\u00f3l is.<\/p>\n

A Mormota lassan f\u00f6lpillantott.<\/p>\n

– Nem is aludtam – sz\u00f3lt rekedt, \u00e1lmos hangon. – Minden sz\u00f3t hallottam, pajt\u00e1sok.<\/p>\n

– Mes\u00e9lj nek\u00fcnk valamit – biztatta \u00c1prilis Bolondja.<\/p>\n

– Igen – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt Alice -, legyen sz\u00edves, mes\u00e9ljen valamit.<\/p>\n

– De siess – ingerkedett vele a Kalapos -, k\u00fcl\u00f6nben elalszol, miel\u0151tt befejezn\u00e9d.<\/p>\n

– Egyszer volt, hol nem volt – kezdte a Mormota sebbel-lobbal -, m\u00e9g az \u00d3perenci\u00e1s tengeren is t\u00fal, volt egyszer h\u00e1rom kisl\u00e1ny. \u00dagy h\u00edvt\u00e1k \u0151ket, hogy Elsie, Lucie, Tillie. Ez a h\u00e1rom kisl\u00e1ny egy k\u00fat fenek\u00e9n \u00e9lt.<\/p>\n

– \u00c9s mib\u0151l \u00e9ltek? – k\u00e9rdezte Alice, akit mindig nagyon \u00e9rdekelt az ev\u00e9s meg az iv\u00e1s.<\/p>\n

A Mormota n\u00e9h\u00e1ny pillanatig t\u00f6prengett ezen, azt\u00e1n \u00edgy sz\u00f3lt:<\/p>\n

– H\u00e1t m\u00e1lnasz\u00f6rpb\u0151l.<\/p>\n

– Az lehetetlens\u00e9g – jegyezte meg Alice mosolyogva. – Akkor elrontott\u00e1k volna a gyomrukat.<\/p>\n

– El is rontott\u00e1k – mormogta a Mormota. – De m\u00e9g mennyire!<\/p>\n

Alice ak\u00e1rhogy pr\u00f3b\u00e1lta, sehogy se tudta elk\u00e9pzelni, hogy \u00e9lt ott a k\u00fat fenek\u00e9n az a h\u00e1rom kisl\u00e1ny.<\/p>\n

– Azt\u00e1n mi\u00e9rt voltak a k\u00fat fenek\u00e9n? – k\u00e9rdezte.<\/p>\n

– Igy\u00e1l m\u00e9g egy cs\u00e9sze te\u00e1t – k\u00edn\u00e1lgatta a Kalapos Alice-t.<\/p>\n

– \u00c9n eddig egyetlen cs\u00e9sz\u00e9vel sem ittam – tiltakozott Alice s\u00e9rtetten -, h\u00e1t nem ihatok m\u00e9g egy<\/em> cs\u00e9sz\u00e9vel.<\/p>\n

– A semmin\u00e9l kevesebbet term\u00e9szetesen nem ihatsz – b\u00f6lcselkedett \u00c1prilis Bolondja -, de a semmin\u00e9l t\u00f6bbet ann\u00e1l k\u00f6nnyebben.<\/p>\n

– Maga pedig ne kotyogjon bele mindenbe – sz\u00f3lt r\u00e1 Alice.<\/p>\n

– Nem illik m\u00e1st megsz\u00f3lni – olvasta a fej\u00e9re diadalmasan a Kalapos. Alice erre nem tudott mit felelni, h\u00e1t b\u00e1nat\u00e1ban kent mag\u00e1nak egy darab vajas kenyeret, ivott egy kis te\u00e1t, azt\u00e1n \u00fajra megk\u00e9rdezte:<\/p>\n

– \u00c9s mi\u00e9rt \u00e9ltek a k\u00fat fenek\u00e9n?<\/p>\n

A Mormota ism\u00e9t t\u00f6rte a fej\u00e9t egy-k\u00e9t pillanatig, majd kiny\u00f6gte:<\/p>\n

– Az\u00e9rt, mert az m\u00e1lnasz\u00f6rpk\u00fat volt.<\/p>\n

– Olyan k\u00fat nincs is a vil\u00e1gon – mondta Alice hitetlen\u00fcl.<\/p>\n

A Kalapos meg \u00c1prilis Bolondja lepisszegte. A Mormota is megpirongatta Alice-t.<\/p>\n

– Ha nem tudsz finoman viselkedni, akkor csak mondd tov\u00e1bb magad.<\/p>\n

– Ne tess\u00e9k haragudni – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt Alice. – Tess\u00e9k folytatni. T\u00f6bbet nem sz\u00f3lok bele. V\u00e9gre is lehet, hogy csakugyan van egy<\/em> olyan k\u00fat…<\/p>\n

– Egy?<\/em> – csattant f\u00f6l a Mormota m\u00e9ltatlankodva, de az\u00e9rt folytatta:<\/p>\n

– Sz\u00f3val ez a h\u00e1rom kisl\u00e1ny csak elkezdett merni. Mertek, mertek…<\/p>\n

– Mit mertek ? – k\u00e9rdezte Alice, megfeledkezve fogadalm\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n

– H\u00e1t m\u00e1lnasz\u00f6rp\u00f6t – vetette oda a Mormota.<\/p>\n

– Tiszta cs\u00e9sz\u00e9t k\u00e9rek – v\u00e1gott k\u00f6zbe a Kalapos -, \u00e9s \u00fclj\u00fcnk egy hellyel od\u00e1bb.<\/p>\n

Mialatt besz\u00e9lt, m\u00e1r od\u00e1bb is vonult, a Mormota ker\u00fclt az \u0151 hely\u00e9re, a Mormota hely\u00e9re pedig \u00c1prilis Bolondja. Alice kelletlen\u00fcl \u00fclt \u00c1prilis Bolondj\u00e1nak a hely\u00e9re. Ebben a helycser\u00e9ben csak a Kalapos j\u00e1rt j\u00f3l. Alice-nak sokkal rosszabb hely jutott, mint el\u0151bb, mert \u00c1prilis Bolondja, miel\u0151tt tov\u00e1bb \u00fclt volna, feld\u00f6nt\u00f6tte a tejeskann\u00e1t, bele a t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1ba.<\/p>\n

Alice nem akarta \u00fajra megs\u00e9rteni a Mormot\u00e1t, ez\u00e9rt cs\u00ednj\u00e1n \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt:<\/p>\n

– Csak azt nem \u00e9rtem, honnan mert\u00e9k a m\u00e1lnasz\u00f6rp\u00f6t?<\/p>\n

– Minthogy a vizes k\u00fatb\u00f3l rendszerint vizet szoktak merni – tan\u00edtotta a Kalapos -, a m\u00e1lnasz\u00f6rp\u00f6s k\u00fatb\u00f3l m\u00e1lnasz\u00f6rp\u00f6t mernek. Nem \u00e9rted, te kis csacsi?<\/p>\n

– De hiszen a kisl\u00e1nyok benne<\/em> voltak a k\u00fatban – magyar\u00e1zta Alice a Mormot\u00e1nak, \u00fcgyet se vetve az el\u0151bbi megjegyz\u00e9sre.<\/p>\n

– Persze hogy benne voltak, \u00e9s benne mertek.<\/p>\n

Ett\u0151l a v\u00e1laszt\u00f3l Alice annyira megh\u00f6kkent, hogy hagyta tov\u00e1bb besz\u00e9lni a Mormot\u00e1t, s egy darabig nem is sz\u00f3lt k\u00f6zbe.<\/p>\n

– Sz\u00f3val a h\u00e1rom kisl\u00e1ny egyszerre mindenf\u00e9l\u00e9t mert – folytatta a Mormota, nagyokat \u00e1s\u00edtva s szem\u00e9t d\u00f6rzs\u00f6lgetve, minthogy m\u00e1r roppant el\u00e1lmosodott. – Mindenf\u00e9l\u00e9t mert az a h\u00e1rom kisl\u00e1ny. Mindenf\u00e9l\u00e9t mert merni az a h\u00e1rom kisl\u00e1ny, ami m<\/em> bet\u0171vel kezd\u0151dik.<\/p>\n

– Mi\u00e9rt \u00e9ppen m<\/em> bet\u0171vel? – csod\u00e1lkozott Alice.<\/p>\n

– Az\u00e9rt – felelt \u00c1prilis Bolondja -, mert mert. Az\u00e9rt – folytatta -, mert mert merni.<\/p>\n

Alice elhallgatott.<\/p>\n

A Mormota k\u00f6zben lehunyta szem\u00e9t, \u00e9s elszund\u00edtott, a Kalapos azonban j\u00f3l oldalba b\u00f6k\u00f6dte, arra nyikkant egyet, f\u00f6lriadt \u00e9s folytatta:<\/p>\n

– Mindent mertek ezek a kisl\u00e1nyok, ami m<\/em> bet\u0171vel kezd\u0151dik, \u00fagymint m\u00e9zet, m\u00e1kot, mulats\u00e1got<\/em>. L\u00e1tt\u00e1l te m\u00e1r mulats\u00e1got merni?<\/p>\n

– Igaz\u00e1n nem tudom – hebegte Alice.<\/p>\n

– Nah\u00e1t, akkor ki se nyisd a sz\u00e1dat! – ripakodott r\u00e1 a Kalapos.<\/p>\n

Ez m\u00e1r t\u00f6bb volt a sokn\u00e1l. Ilyen goromb\u00e1n m\u00e9g senki se besz\u00e9lt vele. S\u00e9rt\u0151d\u00f6tten f\u00f6lkelt, s otthagyta \u0151ket. A Mormota t\u00fcst\u00e9nt elszenderedett, a m\u00e1sik kett\u0151 pedig nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt azzal, hogy elmegy. Alice ugyan h\u00e1tra-h\u00e1tratekintett, hogy h\u00e1tha visszah\u00edvj\u00e1k, de bizony nem h\u00edvt\u00e1k vissza.<\/p>\n

Messzir\u0151l m\u00e9g l\u00e1tta, amint a Kalapos meg \u00c1prilis Bolondja a Mormot\u00e1t belenyomja a te\u00e1skann\u00e1ba.<\/p>\n

“Ezekhez azt\u00e1n nem megyek t\u00f6bbet – gondolta Alice, amikor m\u00e1r a erd\u0151n ballagott. – Soha \u00e9letemben nem j\u00e1rtam ilyen bolond t\u00e1rsas\u00e1gban.”<\/p>\n

Amint ezt mondotta, \u00e9szrevette, hogy egyik fat\u00f6rzsbe valami ajt\u00f3 van v\u00e1jva.<\/p>\n

– Jaj, de furcsa – sz\u00f3lt. – De ma minden olyan furcsa. Mindenesetre kinyitom.<\/p>\n

Kinyitotta az ajt\u00f3t, s bel\u00e9pett rajta.<\/p>\n

Ism\u00e9t ott volt a hossz\u00fa folyos\u00f3n, a kis \u00fcvegasztalka mellett.<\/p>\n

– Na, most okosabb leszek – biztatta mag\u00e1t.<\/p>\n

Fogta az icipici aranykulcsot, kinyitotta vele a par\u00e1nyi ajt\u00f3t, amely a kertbe ny\u00edlt, majd kih\u00fazta zseb\u00e9b\u0151l a gombamarad\u00e9kot, s addig harapd\u00e1lta, am\u00edg megint h\u00fasz centim\u00e9ternyire nem t\u00f6rp\u00fclt. Azt\u00e1n lement a sz\u0171k \u00e1tj\u00e1r\u00f3n; s v\u00e9gre-valah\u00e1ra ott volt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kertben, a t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 vir\u00e1g\u00e1gyak meg a h\u0171s sz\u00f6k\u0151kutak k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n

 <\/p>\n\n\n\n
<\/td>\n<\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>\n<\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Lewis Carroll. Alice Csodaorsz\u00e1gban. Ford. Kosztol\u00e1nyi Dezs\u0151 \u00e9s Szobotka Tibor. Budapest: M\u00f3ra, 1958.   Hetedik fejezet Bolondok uzsonn\u00e1ja K\u00fcnn a h\u00e1z el\u0151tt, a fa \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban ter\u00edtett asztal. Ott \u00fclt \u00c1prilis Bolondja meg a Kalapos, \u00e9s te\u00e1zott. Kettej\u00fck k\u00f6z\u00f6tt egy mormota szuny\u00f3k\u00e1lt. \u00c1prilis Bolondja meg a Kalapos r\u00e1k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt, mint valami p\u00e1rn\u00e1ra, s a feje f\u00f6l\u00f6tt besz\u00e9lgetett. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"parent":73,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-329","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/329","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=329"}],"version-history":[{"count":4,"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/329\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":406,"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/329\/revisions\/406"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/73"}],"wp:attachment":[{"href":"http:\/\/ieas-szeged.hu\/downtherabbithole\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=329"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}